Nagyon rég nem sikerült annyira szívembe zárnom egy könyvbéli szereplőt, mint most Effi Briest-et! A fiatal lány - mert bizony még csupán tizenhét éves, amikor férjhez adják anyja egykori udvarlójához, a nála sokkal idősebb Instettenhez - számos hibája ellenére egy valóságos tünemény. Mindez többek közt annak köszönhető, ahogyan kislányos féktelensége és szeleburdisága párosul azzal a hatalmas igyekezettel, mellyel meg akar felelni a feleség, a "nagyságos asszony", majd később az anya szerepének. Végül azonban mindenütt kudarcot vall. A súlyos magány, mely férjhezmenetele után ránehezedik, házasságtörésbe sodorja. Bár Fontane előbb is sejteni engedi a félrelépést, mégis szinte egyszerre válik biztossá számunkra, s Instetten számára, hogy mi is zajlott felesége s Crampas őrnagy közt sok évvel korábban. A büszke férfinak persze lépni kell, melynek eredményeképpen Effi tökéletesen magára marad, elszakadva férjétől, kislányától, s kitaszítva a gazdag berlini nemesi társaságból és - ami a legfájdalmasabb - sokáig a szülői házból. Megható, ahogy a család idős orvosa, és a kissé komikus cselédlány, Roswitha mégis milyen megértést, s hűséget tanúsít Effivel szemben.
Ami végtelenül szimpatikus volt számomra, és sehogy sem megy ki a fejemből, az az, ahogyan Effi nem sokkal halála előtt saját fiatalságáról, rövid kis életéről vélekedik:
"- De azt hiszem, valamit el akartál mesélni.
- Igen, akartam is, mert arról beszéltél, hogy még olyan fiatal vagyok. Persze, hogy még fiatal. De az nem baj. Még a boldog időben volt, amikor Instetten esténként felolvasott nekem; nagyon jó könyvei voltak, és az egyikben ez állt: valakit elhívtak egy vidám asztal mellől, s másnap megkérdezte az, akit elhívtak, mi is volt még azután. Ekkor azt felelték neki: "Ó, még mindenféle volt. De voltaképpen nem mulasztott semmit." Látod, mama, ezek a szavak belém vésődtek... nem sokat jelent, ha az embert kicsit korábban hívjak el az asztaltól."
Végeredményben azt hiszem bárki egyet értene velem abban, hogy az az asszonyi hűtlenség, melyet Effi elkövetett, mindenképpen megbocsátható. Mi több, még egy bizonyos fokú sajnálatot is kelt bennünk. A mű végére talán az egyetlen lélek, aki képtelen a megbocsátásra, az maga Effi Briest. Önmaga iránt.
- Értékelés: 10/10
- A köny alapján készült film
10 megjegyzés:
Ez már nekem is itt figyel a polcomon egy ideje, de még nem olvastam. Most viszont kedvet kaptam hozzá.
Az illatos levélkék hogy tetszik? Én csak itt láttam nélad a listén, és máris beszerzés alatt van, annyira megtetszett a fülszövege, remélem nem fogok csalódni.
ÉS Rollo-ról nem írsz?:D a választott nevemmről, amiről kiderült KUTYA:D
Szia! Nekem még nincs a polcomon, szerencsére még a filmet sem láttam, de azt hiszem én is beszerzem. Köszönöm az ajánlást!
Annamarie
Mademoiselle, tetszik. Szeretem Tersánszkyt. A Legenda a nyúlpaprikásról pl. hihetetlenül vicces. Nagyon jókat mosolyogtam rajta.
Hektor, Rolloról valóban megfeledkeztem, pedig nagyon fontos szerepet tölt be a regényben. Ő is hűséges társa volt Effinek, olyannyira, hogy amikor száműzték őt otthonából, a kutyus megjelent a bérház előtt, ahová Effi átköltözött. :)
Annamarie, nincs mit, remélem, neked is tetszeni fog.
e a Rollo egy nagy arc;)
Annyira lelkesen írtál róla, hogy feltettem a listámra :-)
nem biztos hogy megbocsátanék, a nö kötelessége a hüség, másképpen kurvának tekintendö...
Szija Lulin!
A helyzet az, hogy ez nekem egy kötelező olvasmány a német szakon. Ezért már egyszer elkezdtem, de vmilyen ok folytán nem tudtam befejezni és meg is feledkeztem róla. (Valószínű, azért mert kötelezőolvasmány...:D)
Viszont most, hogy elolvastam az ajánlást - ami nagyon felkeltette érdeklődésemet - mindenképp neki fekszek, újra!:P
Szia Chuti! :) Tudom, időben reagálok, de mostanság nem nagyon blogoltam. Örülök, hogy kedvet kaptál újra belekezdeni. :) (Hallom, van új munkahelyed! Remélem, tetszik, és minden ok.!)
Puszi!
világirodalom remekei, te meg egy jó nagy bunkó vagy zée, himnemü vagy
Megjegyzés küldése