Majdnem biztos vagyok benne, hogy Jane Austen Értelem és érzelem című regénye mindig is nagy népszerűségnek örvendett olvasói körében. Két főszereplőnk van ugyanis, két egészen különböző hölgy személyében. Elinor és Marianne testvérek, ám míg Elinor, az idősebb nővér a józan ész, a nyugodt, higgadt viselkedés megtestesítője, addig Marianne a szenvedélyes érzelmeké. Adva van tehát két különböző természet, így szinte lehetetlennek tartom, hogy valamelyikükben egy kicsit ne ismerjünk magunkra. Jómagam inkább Elinorral éreztem együtt, így természetes, hogy kialakult bennem a vélemény, mely szerint - bár a két nővér szerelmi élete egészen hasonlóan alakul a regényben - Marianne csalódása érthetőbb, viselkedésével inkább rászolgált sorsára, mint nővére. Szinte sajnáltam tőle Brandon ezredest, akit a mű vége felé közeledvén egyre inkább Elinornak szántam. (Sebaj, megszoktam, hogy ízlésem a férfiak terén nem egyezik egészen Austenéval). :)
A jellemábrázolások - mint az eddig olvasott Austen-regényekben is - tökéletesek. Különösen megragadt bennem például az a jelenet, amikor Mrs. Jennings igyekszik diszkréten kihallgatni Elinort és Brandon ezredest, amint az ablaknál társalognak; s néhány elcsípett félmondatból mindjárt összeházasítja a két fiatalt. Mindez annyira jellemző a minden lében kanál Mrs. Jenningsre! :) De ott van pl. Mrs. Palmer is vagy a fiatalabb Steel kisasszony. Megszólalásaik mindig megmosolyogtattak.
A történetnek elvileg született folytatása is - nevezzük annak. Julia Barett A harmadik nővér című regényében megírta, hogyan alakul Margaret, a legifjabb Dashwood kisasszony sorsa. Hogy őszinte legyek, egy pillanatig sem éreztem a könyv olvasása során, hogy különösebben furdallna a kíváncsiság, vajon mi történhet Margarettel a továbbiakban. Ettől függetlenül persze lehet, hogy elolvasom...
- Értékelés: 9/10 (Eddig ez a kedvenc Austen-tól!)
5 megjegyzés:
muszáj lesz most már nekem is elolvasni egy Austen könyvet. te is olyan szépeket írtál róla.
(jó lett a blogod, tök jól néz ki.:)
annak idején engem is kellemesen elszórakoztatott ez a könyv, jó volt a hangulata és tényleg szerethetőek a karakterek, de megmondom őszintén, ahogy olvastam a posztodat, már alig tudtam fölidézni a cselekményt
nem az az "örök életemben emlékszem rá" típusú valami
annak idején engem is kellemesen elszórakoztatott ez a könyv, jó volt a hangulata és tényleg szerethetőek a karakterek, de megmondom őszintén, ahogy olvastam a posztodat, már alig tudtam fölidézni a cselekményt
nem az az "örök életemben emlékszem rá" típusú valami
Nina: Azt nem állíthatom, hogy egyformán tetszett mind, amit eddig olvastam tőle, de összességében nagyon szórakoztatóak, és rájöttem, kedvelem, Jane Austen humorát. Mert bizony van neki. :)
Nani: Azért nálam sem az a "feledhetetlen" kategória, de kétségtelen, hogy nagyon kellemesen elszórakoztatott eddig minden tőle olvasott regény. És ki tudja, mit hoz a többi? :)
A blogod jó, de nekem valahogy nem tetszett annyira ez a könyv, valami hiányzik belőle. Én a Büszkeség és balítéletet szeretem a legjobban. A harmadik nővér amúgy nem rossz, de azért nagyon hiányzik belőle az általad "Austen humor"-nak nevezett stílus. El lehet olvasni tényleg nem rossz.
Megjegyzés küldése