Sylvia Plath: Az üvegbura

"Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás." :)

Azt hiszem, az igazán jó könyvekről a legnehezebb véleményt írni. Legalábbis én így vagyok ezzel. Nemrég fejeztem be, de szivem szerint ismét kézbe venném, s belekezdenék újra. Ezúttal egy ceruzával a kezemben, hogy sorra aláhúzzam vagy kiírjam azokat a részeket, melyek a leginkább megfogtak. Ami azt illeti, körmölhetnék egy darabig...

Önéletrajzi mű. Sylvia Plath saját fiatalkori válságáról írta a regényt, melyben nyomon követhetjük idegösszeomlásának folyamatát, szűnni nem akaró rettegéseit, majd gyógyulását ebből a különös, tudathasadásos állapotból. Borzasztó dolgokról ír (elmegyógyintézetek, elektrosokk, öngyilkossági kísérletek, hogy csak néhányat említsek..), mégis mindezt olyan humorosan, ironikusan teszi, hogy nem sajnálatot, se nem szánalmat, sokkal inkább valami hihetetlen szimpátiát és érdeklődést ébreszt maga iránt.

A mű egyébként az írónő egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása, melyet tíz évvel összeomlása után írt. 1963-ban jelent meg. Ugyanebben az évben öngyilkos lett.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

A jó könyvekről tényleg nehéz. A Naplókat nem ajánlom, nagyon nehéz, vontatott, nem olvasmányélmény, hanem kínzás. Inkább az Ötvenkilencedik medvét ajánlanám.

Névtelen írta...

Én pedig a verseit, fantasztikusak. Bevallom, hogy engem inkább az epika fog meg, mint a líra, de Sylvia Plath verseit élmény olvasni. És a Naplók szerintem is csak elvetemült filológusoknak ajánlott.

annamarie írta...

Szinte szóról-szóra ezt írnám én is a könyvről, amit te. Nagyon hatása alá kerültem, amikor olvastam. Depressziósoknak tilos!

szeee írta...

Most a Naplók 50%-os kedvezménnyel kapható az Alexandránál. Ha az előzőek után még van kedved belevágni...

Dominika írta...

Létrehoztam egy olyan oldalt, ahol Sylvia naplójából írok be részleteket.Ha valakit érdekel, akkor itt a cím: http://sylviaishere.tumblr.com/