E. M. Forster: Szoba kilátással

A könyv alapján készült film már nagyon régóta megvan, és alig vártam, hogy megnézhessem. Előtte viszont mindenképpen el szerettem volna olvasni magát a regényt. Nos, ez megtörtént, csak épp sikerült a saját csapdámba esnem, most ugyanis, miután végére értem a kötetnek, valahogy elment a kedvem a filmtől. :)

Egy az 1900-as évek Angliájában játszódó szerelmi történetről van szó. Főhősnőnk Lucy Honeychurch, aki unokatestvérével, a kissé konzervatív Charlotte Bartlett-tel Firenzébe utazik, hogy ismerkedjék a művészetekkel. Itáliában tett látogatása során megismerkedik a különc Emersonékkal (apa és fia), akik furcsa, addig ismeretlen érzéseket indítanak meg benne. Lucy, miután egy kirándulás alkalmával kissé félreérthető szituációba keveredik a fiatal George Emersonnal, összezavarodik, s Rómába menekül, ahol megismerkedik a sznob Cecil Vyse-szal, ki később a vőlegénye lesz.

Namármost a könyv jó volt, még annak ellenére is, hogy az elején nagyon nehezen találtunk egymásra (én és a történet). A regény első fele, a Firenzében zajló eseményekkel valamiért nem is kötött le különösebben. Aztán attól kezdve, hogy "haza" érkeztünk a vidéki Angliába, csak úgy faltam az oldalakat. Pozitívum, hogy a Jane Austen regényekkel ellentétben, itt végre az általam is preferált férfiszereplőre esik az író választása is. (A Jane Austen művek kapcsán írtam, hogy valamiért mindig, minden egyes regénye olvasásakor a hősnő által mellőzött férfiút sikerült kiszemelnem magamnak.) :) És még egy hatalmas pirospont azért, ahogyan Forster Lucy családját ábrázolja. Imádtam, ahogyan a kicsit különc, de amellett hihetetlenül szeretnivaló anyukáról és testvérről írt, és maga az értékrend is rendkívül szimpatikus, miszerint a család minden vagyonnál és egyéb kecsegtető kilátásoknál előrébbvaló. Ebben maximálisan egyet kell, hogy értsek.

És végül, hogy miért is ment el a kedvem a filmtől? Félek, csalódnék. Pláne, hogy kicsit utánnanyomoztam a szereplőgárdának, és amellett, hogy a Lucy szerepét játszó Helena Bonham Carter-t pl. kifejezetten kedvelem, valahogy egyészen másképp élnek a képzeletemben. (Ennek ellenére azért valószínűleg megnézem. Majd egyszer. Ha már nem él ilyen elevenen emlékeimben a történet.)

8 megjegyzés:

stippistop írta...

nekem évek óta nagy kedvencem a film. helena teljesen más, mint máshol. én meg a könyvetb várom nagyon, hogy elolvashassam...

lulin írta...

Na, akkor lehet, hogy mégis meg kéne néznem a közeljövőben. :)

Mademoiselle írta...

én meg még soha nem láttam a filmet, és már kétszer próbáltam átrágni magam a könyvön, de a Firenzei részen egyszer sem jutottam túl. Reménytelenül unalmas. De azt mondod, hogy annak is vége egyszer? Akkor azt hiszem adok még egy esélyt neki.

lulin írta...

Mademoiselle, szerintem érdemes. Az elején amúgy én is majdnem feladtam, pont ahogy írtad, rém unalmas volt. :) De aztán beindul.

Amúgy én így voltam A rózsa nevével is. (Láttam, te is feliratkoztál rá.) Na de erről majd úgyis írok, ha végre a végére érek...

MC írta...

Én imádom a filmet, többször láttam. Bár utoljára több éve, ideje lesz újra elővenni. Ne hagyd ki.

stippistop írta...

ajjaj, most egy picit megijesztettetek (ez egy nehéz szó...)! nehezen bírom az unalmas kezdetű könyveket, pedig erre a könyvre úgy gondoltam eddig mindig, mint a főzelék után a desszertre, hogy egyszer csak megjutalmazom magam vele, mert biztos csodálatos és finom..

szeee írta...

Mademoiselle: ehhez képest a Molyon 5 csillagot adtál neki, most láttam :D

szeee írta...

amúgy felvettem a listámra, a filmet is beszereztem.