Henry James: Washington Square

A történet eléggé tipikus. Adva van egy fiatal lány, akinek olyan férfit sikerül kiszemelnie vőlegényéül, aki édesapjának meglehetősen ellenszenves. Az apa, aki csak lánya érdekeit kívánja szem előtt tartani, ellenzi a házasságot, s kijelenti, hogy amennyiben létrejön a frigy, kitagadja lányát az örökségből.

Az elején egészen ígértesnek tűnt a regény. Miután Henry James bemutatta Dr. Sloper-t, a neves New York-i orvost - az apát -, s megtudhattuk, hogy feleségét, s első gyermekét - egy fiút - elveszítette, és csupán Catherine maradt neki - aki se nem szép, se nem különösebben okos, és ráadásul ugye lány - kíváncsi lettem, mi fog kisülni ebből az érdekesnek ígérkező apa-lánya kapcsolatból.

Négy fontosabb szereplőnk van: Dr. Sloper, Catherine, Lavínia néni (Catherine nénikéje) és Morris (az udvarló). Mint karakter, mindegyikük tökéletes, ám egyikükkel sem tudtam igazán azonosulni, sőt mi több, a doktor volt az egyedüli, aki nem ment az idegeimre. :) Catherine bosszantóan naív, még azt is meg merném kockáztatni, hogy egy kicsit butuska, és egy cseppnyi életrevalóság sem szorult belé. Lavínia néni tipikus lepcses szájú nagynéni, aki a világon mindenbe beleüti az orrát, és rend szerint kissé elferdítve adja tovább a megszerzett információkat. Morris egy piperkőc, első perctől ellenszenves az apának - nekem is -, hősnőnk egyszerűsége pedig többek közt ebben is remekül tetten érhető, hisz soha egy percig sem kételkedik szerelme becsületességében, pedig számtalanszor jelét adja ellenkezőjének. És az apa, a remek emberismerő, akinek szintén megvannak a maga hibái, de még így is talán ő az egyedüli, aki képes a normális gondolkodásra.
Bár nagyon hamar kiolvastam, nekem nem tetszett igazán ez a regény. A történet fárasztó és a vége felé egyre inkább nyomasztó volt számomra. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben én lettem volna az apa helyében, sokkal egyszerűbb, kézenfekvőbb és véleményem szerint hatásosabb megoldást találtam volna arra, hogy makacs lányom kiverje fejéből a nemkívánatos kérőt, mint esetünkben Dr. Sloper. (Ő európai útra vitte Catherine-t.) De az én ötletem valószínűleg túl egyszerű lett volna a történetszövés szempontjából. :)

9 megjegyzés:

Mademoiselle írta...

Na, pont ez az a regény, amit bőven elég megnézni filmben, oszt annyi. Szerintem is nagyon nyomasztó, és másfél óra nyomasztás is elég volt belőle, nem még egy könyvnyi pluszba :-)

lulin írta...

És a többi Henry James regény is ilyen, Mamzel? :-( Csak mert itt az Egy hölgy arcképe a polcomon, de most valahogy nincs sok kedvem hozzá. (A film is megvan, lehet előszőr megnézem.)

csenga írta...

Nekem meg a Galamb Szárnyai van meg tőle...ugye az jó???

Mademoiselle írta...

Én eddig még ezenkívül csak a Maisie tudja címűt és az Európai látogatókat olvastam tőle, az előbbi egy kínszenvedés volt, az utóbbi nem annyira. Nekem is itt vár polcomon az Egy hölgy arcképe amit el fogok olvasni és a Galamb szárnyai is, amit viszont tuti nem, mert a fordítást sikerült teljesen elrontani:
http://www.es.hu/print.php?nid=20128
"Barcza Gerda sajnos egyáltalán nem érti a szöveg jelentős részét (alapszinten nem stimmelnek az igeidők, eltéveszti az alanyt és a tárgyat), és ahol nem ért valamit, ott a szöveg szavait felhasználva habozás nélkül és gátlástalanul odakölt valami többnyire melodramatikus pótlékot, minek következtében a magyar szöveg hatvan-hetven százaléka egyszerűen értelmetlen. "

Rémes, hajítom is ki az ablakon :-(

lulin írta...

Ami a fordítást illeti, ebben is voltak érdekességek. :-( Így utólag sajnálom is, hogy nem jegyzeteltem ki magamnak.

lulin írta...

Mamzel, mikor olvasod az Egy hölgy arcképét? Olvashatnánk majd "együtt". :-)

csenga írta...

Na akkor jól bevásároltam vele...illetve karácsonyi ajándéknak kaptam...mo mindegy.

Lulin szép lett a blog:)

bercike22 írta...

Nekem az a benyomásom, hogy az összes HJ.könyv elég depis, nekem túl realista. Hasonló hangulatú (New York, felső tízezer, társadalmi dráma, csepp romatika)Edith Wharton The House of Mirth (A vigasság háza) c. regénye, de az nagyon tetszett.

Névtelen írta...

én a galamb szárnyainak 5ször rugaszkodtam neki,és még mindig nem könyvelhetem el.tetszik az író stílusa,de valahogy nem ragad amgával a szöveg,és elkalandoznak a gondolataim. a végén azt veszem észre,hogy lapoznom kell,de nem emlékszem semmire az olvasottakról.