Akik gyakran látogatják a blogom (már ha van ilyen), azok számára már egészen biztosan feltűnt, hogy ez a könyv jó ideje foglalja a helyet a jobb szélen, a "most olvasom" felirat alatt. Bizony, ritka, hogy ilyen nehezen rágom át magam egy regényen. Majd' két hónapba telt, míg befejeztem, és az, hogy végülis befejeztem valószínűleg csak annak köszönhető, hogy nem szeretek könyvet félbehagyni. Egészen egyszerűen nem kötött le. És azt hiszem, tudom is, hogy miért nem:Lisa See alapvetően nem ír rosszul. Nem lehet véletlen, hogy a Hóvirág és titkos legyező is - amit mellesleg én nem olvastam -olyan hatalmas sikert aratott, és az általam gyakran látogatott olvasó blogok is olyan sok jót írtak róla. A történet sem lenne rossz, ráadásul én különösen kedvelem a családregényeket. Ami azonban - mint kiderült - nem fekszik nekem, az a regény dokumentum jellege, túlzott tényszerűsége. Sokszor olyan érzésem volt, mintha valamiféle tudósítást olvasnék egy Amerikában élő kínai család életéről. Zavart a sok dátum, magyarázat, helyreigazítás, a történet szempontjából lényegtelen epizódok egy-egy családtagról. Mindamellett el kell ismerni, hogy Lisa See rendkívül alapos munkát végzett annak érdekében, hogy emléket állítson a See családnak. Ez az alaposság viszont az én esetemben az élvezhetőség kárára ment. A család számos leszármazottját megismerhettem, de egyiket se igazán. Egy szereplővel sem tudtam azonosulni. Nem tudtam átérezni a velük történteket, mert mindamellett, hogy szinte mindent megtudtam róluk, az érzelmeikbe, a lelkivilágukba nem igen nyertem betekintést.
De semmi gond. Levontam a következtetést: nekem nem jönnek be a dokumentumregények.
- Lisa See weboldala (Az írónő képét elnézve ki hinné, hogy kínai vér is csordogál ereiben?) :)
12 megjegyzés:
Szia!
Örülök, hogy írtál erről a könyvről, már vártam, hogy valaki megtegye. Én olvastam a Hóvirágot, tetszett is, és vártam is az írónő új könyvét, aztán olvastam a tartalmát és elbizonytalanodtam, hogy kell ez nekem? Pont ugyanazért, amit Te is írsz, hogy ez igazából dokumentumregény, ráadásul igen terjedelmes. Szóval végül lekerült a karácsonyi kívánságlistámról és azóta se érzem, hogy el kellene olvasnom. Egyszer majd talán.
Igen, én is be-benézek hozzád, persze az nem tűnt fel, hogy ott lapul a könyv a bal szélen.
Csatlakozom Neela-hoz, nekem is gyanús volt a könyv a boltban, és fel sem került a karácsonyi listámra.
A leírtak alapján bejött a megérzésem. A túlzottan részletes könyveket én sem bírom, nem is szoktam érteni, hogy hogyan lehet ekkora műfaji csámpázást csinálni? Most regény vagy töri könyv? De szerintem, ettől függetlenül olvasd el a "Hóvirág és..." ha tudod!
jobb szélen
Egyetértek, a Hóvirágot ne hagyd ki semmiképp sem!
Auuu az most fájt-jó páran a könyvmolyok közül alig vártuk,hogy megjelenjen...és nekem már a polcon van.csak remélni tudom,hogy nekem tetszeni fog.
akkor többen vagyunk, én sem mertem megvenni (és nem is fogom szerintem). Így, ahogy írod Lulin, engem a Vadhattyúkra emlékeztet némiképp, az is dokumentum beütésű és szinte történelemkönyvként olvastam, de mégis nagyon tetszett.
Azért ennyire nem kell megijedni tőle. :) Nem rossz könyv ez, csak mint kiderült, nekem nem jön be a műfaj.
Azért meg nem ijedtünk:-)
Tényleg, a Vadhattyúk is ilyen dokumentum jellegű volt. Amúgy a Bookline-nál is a történelem kategóriába van besorolva, nem az irodalomhoz.
Csenga, a Te véleményedre is kíváncsiak leszünk:-)
Köszönöm Neela ,igyekezni fogok,minnél előbb elolvasni:)
Nah..Hál'stennek, hogy végre elolvastad et a dögöt, ami már régóta foglalta a helyet a kis szekrényünkön:D
égesd el!! dobd ki!! :D
puszikaa
kifúrja az oldalamat a kíváncsiság a Bernardiniék terasza miatt. Ennyire rossz? ;-)
:) Szeee, nem, nem annyira (bár kétségtelen, hogy nem voltam elájulva tőle), csak nem igazán volt időm, kedvem írni mostanság. De hamarosan pótolom a lemaradást.
Megjegyzés küldése