Ha mai szemmel nézzük, talán nem tekinthető annyira meglepőnek az az ötlet, melyre Gárdonyi Géza Ida regénye című alkotása épül: egy gazdag borkereskedő apróhirdetés útján igyekszik férjhez adni egyetlen lányát. Az első világháború előtti időkben - amikoris a történet játszódik - viszont közel sem volt megszokott az ilyesmi. (Hozzáteszem, én ma sem tennék ilyet, dehát bolond egy világban élünk...)
Hősünk, Balogh Csaba, kapva kap a lehetőségen, s jelentkezik a hirdetésre, hogy a házasságból származó hozomány segítségével megmenthesse a családi birtokot, s egyszersmind húgát az elszegényedéstől. Ida, a menyasszony persze azt gondolja, Csaba csupán a meggazdagodás reményében kívánja elvenni, tehát nem más, mint hozományvadász. Éppen emiatt csak azzal a megkötéssel egyezik bele a frigybe, ha az általa meghatározott szigorú szabályokat (pl. hogy minvégig úgy viseltetnek egymással szemben, mint az idegenek) betartják, s egy év után elválnak, aztán mindenki mehet a maga útjára. Csaba beleegyezik, összeházasodnak, Münchenbe költöznek, Ida megismerkedik a férfi különös baráti társaságával (többnyire festőkkel, szobrászokkal), s azon kapja magát, hogy egyre inkább ragaszkodik Csabával való közös életéhez. Persze egy apró félreértés kissé megbonyolítja a boldog végkimenetelt... :)
Aranyos, ötletes kis történet volt, nagyon élveztem. Egyedül talán a regény befejezésével nem voltam igazán megelégedve. Számomra túlságosan hirtelen jött az a 'happy end', így kicsit olyan érzésem volt, mintha Gárdonyi összecsapta volna a mű végét. A történet egyébként rendkívül alkalmas a megfilmesítésre, szinte adja magát. Így nem is lepődtem meg, amikor szembesültem vele, hogy bizony filmre vitték már (ha jól tudom, kétszer is), előszőr 1934-ben Székely István rendezésében, ami - a kritika szerint - egészen jól sikerült.
- Értékelés: 7/10
- Ida regénye című film
8 megjegyzés:
Nekem is nagyon tetszett anno ez a könyv. Megszerettem Gárdonyi stílusát. Ehhez úgy látszik az kellett, hogy kiheverjem az Egri csillagok kötelezővé tételét. Hmmm, lehet hogy felnőtt fejjel újra elolvasom, hátha a kényszer hatása alól felszabadulva jobban tudom majd értékelni. :P
"Az első világháború előtti időkben - amikoris a történet játszódik - viszont közel sem volt megszokott az ilyesmi."
Dehogynem, bizony nagyon is megszokott volt. Tömegével találkozom ilyen hirdetésekkel 19.századi lapokban. Ez például egy 1897-es újságból lett kigépelve, és csak egy a millió hasonló közül:
http://href.hu/x/7diq
Biztosan igazad van, Madmeoiselle. Őszintén szólva nem jártam utánna... MIndenesetre meglepő!
Jajj, nekem is nagyon bejött a könyv. Mondjuk egész végig olyan érzésem volt, h jól hátsón kéne billenteni ezt az Idát, mert tök szerelmesek egymásba, aztán mégsem csinálnak semmit. Meg a ne ismerjük meg egymást dolog is. Hogy lehet úgy egymás mellett élni egy évig, h nem kíváncsiak egymásra? Szörnyű. :) De érdemes elolvasni, tényleg. Ajánlom Gárdonyitól A világjáró amerikait is, mert az meg tök vicces. :):)
Köszi az ajánlást! El fogom olvasni! :)
a Te postodon buzdultam fel, hogy el fogom olvasni (mondjuk, a dátumokból látszik, hogy kellett egy kis idő, mire elvergődtem a könyvig), és most, hogy túl vagyok rajta, el szeretném mondani, hogy iszonyatosan imádtam :)
anno engem is sokkolt kissé az Egri csillagok, bevallom, nem hittem, hogy Gárdonyi ilyet is tud, de nagyon örülök, hogy tudott
mindenképp rávetem majd magam erre A világjáró amerikai-ra is!
Ha megszerettétek Gárdonyit, akkor ajánlom olvasásra tőle a "Hosszúhajú veszedelem" c. könyvét. Tizenkét agglegény tölti együtt a karácsonyestét a Hungária egyik termében és - szórakozásképpen - mindegyik elmeséli, hogyan sikerült megmenekülnie a "hosszúhajú veszedelem" elől - s élhet "boldog" agglegénysorban. Nagyon hangulatos, olvasmányos és szórakoztató!
Én is imádom az Idát, többször is olvastam, legutóbb a harmadik babánkkal kellett 2naponta szívhanghallgatásra járnom, akkor hurcibáltam magammal, de sajnos a második alkalomnál elfogyott :)
Megjegyzés küldése