Charlotte Bronte Jane Eyre című regényének számos feldolgozása született már (filmek, könyvek és zeneművek egyaránt), én azonban mindezidáig nem ismertem a történetet, sőt a Bronte nővérek művei közül is csupán az Üvöltő szeleket olvastam a Jane Eyre-t megelőzően. (Az Üvöltő szelek ajánlott irodalomként szerepel a gimis tananyagban, s nekem volt szerencsém pont ebből tartani az egyik órámat a szakos tanítási gyakorlatomon.) Hogy melyik tetszett jobban? Nekem egyértelműen Charlotte Bronte regénye. A mű 1847-re tehető, amikoris szerzője Currer Bell álnéven jelentette meg Londonban, s szinte azonnal hatalmas sikert aratott. Máig a világirodalom gyöngyszemei közt tartják számon, ami nem meglepő, hisz az írónő ezzel a művével gyakorlatilag megteremtette az első modern női fejlődésregényt.
A történet főhőse az árván maradt Jane Eyre, kit szívtelen nagynénje, Mrs. Reed intézedbe ad Lowoodba. Az évek során Jane-ből művelt, jómodorú kisasszony válik, így 18 évesen, miután elhagyja az intézetet, sikerül nevelőnőként elhelyezkednie Thornfield Hall-ban. Itt találozik a kastély urával, Mr. Rochesterrel, s itt talál rá egy addig ismeretlen érzés, a szerelem. Kapcsolatuk kibontakozását azonban rejtélyes, hátborzongató események kísérik. A ház egy sötét titkot rejt, mely váratlanul napvilágra kerül, Jane-t pedig menekülésre kényszeríti. A fiatal lány és Mr. Rochester szerelmének beteljesülése lehetetlennek látszik...
Rég nem akadt a kezembe ilyen igazi, klasszikus romantikus regény, úgyhogy - talán pont emiatt - most nagy élvezettel olvastam. Még annak ellenére is, hogy a regénybeli fordulatok számomra egytől-egyig kiszámíthatóak voltak, mindig jó előre tudtam, miből mi fog kisülni. Magát Jane Eyre-t, a főhősnőt nagyon megszerettem, igazi gondolkodó és becsvágyó nő, és külön öröm, hogy különlegessége nem szépségében, hanem egyéniségében testesül meg. Azt hiszem sok olyan nő van kerek e világon, aki azonosulni tud ezzel a Charlotte Bronte-féle nőalakkal.
- Értékelés: 9/10
- Jane Eyre rajongói oldal
10 megjegyzés:
hatalmas kedvencem, annak ellenére, hogy nem igazán jönnek be ezek a romantikus regények.
az egyik legjobban megszerkesztett regény szerintem ebben a műfajban, ami főleg a karaktereknek köszönhető.
Mr.Rochester volt egyik nagy szerelmem .:)
Szerintem én vagyok az egyetlen nőnemű a bolygón, akinek nem tetszett a Jane Eyre. Én elakadtam annál a résznél, amikor Jane és Mr. Rochester először beszélget hosszabban.... Viszont megnéztem filmen, mert azért érdekelt, de képtelen voltam olvasni... Nekem az Üvöltő szelek valahogy sokkal jobban tetszett.
Nekem azért kedvencem nem lesz, de tetszett, az biztos. Szee: az Üvöltő szelek engem a végén valamiért már inkább idegesített, mint szórakoztatott. Nem szeretem, amikor már túlzásba viszik a szenvedést a szereplők, amikor túlkomplikálnak egy bizonyos problémát. Én pl. ezért szoktam feldühödni Németh László alakjain is. :) (Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a regényeit.)
Hehe, nagy kedvencem Németh László... Khm....:-))))
Jaj, annyira készülök erre a könyvre, de még mindig nem jutottam el odáig :((
Az Üvöltő szelekről csak annyit, hogy engem is rettentően idegesített a szereplők véget nem érő szenvedése, tipródása, de épp az a zseniális az egészben, hogy nincs benne egy olyan alak, akinek kilenne mind a négy kereke, valahogy egytől-egyig flúgosak a maguk nemében.
Jaja, úgy látszik, a Bronte nővérek egyik kedvelt témája az "őrültség". Majd meglátod, ha olvasod a Jane Eyre-t! ;)
Szeee, amúgy én is szeretem Németh Lászlót! Az ő regényeiben szerintem épp az a zseniális, hogy ilyen indulatokat vált ki az olvasóból a főszereplő, hogy olyan szélsőségesen képviselnek egy-egy érzést.(Legalábbis a Gyász és az Iszony esetében - ezeket olvastam.)
Én imádtam a Jane Eyre-t! (És az Üvöltő szeleket is). Emlékszem, este elkezdtem, és hajnalig el is olvastam, nem bírtam letenni - és ez nálam rettentő ritka dolog. Aztán elolvastam a Széles Sargasso-tengert Jean Rhystól - ismered? Az más szemszögből meséli újra az egész történetet. Elképesztő, és nekem a két regény együtt az igazán felejthetetlen.
MC: Igen, most olvasom éppen. Az utánnam következő évfolyamon a fősulin a kettőt együtt adták fel kötelező olvasmánynak, úgyhogy hallottam róla, és szerencsémre itthon pont ráakadtam a szüleim könyvei közt egy régi kiadásra.
Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle...
Ez a regény engem is megfogott, alig tudtam letenni. Oda meg vissza voltam Jane Eyre erős, de visszafogott egyéniségéért. Nálam az Üvöltő szelek is nagyon bejött. Szeretem az olyan könyveket, amelyekben csak a végén jönnek össze a szerelmesek. Had' szenvedjenek csak egy kicsit! :) De azért szorítok nekik!
Megjegyzés küldése